Írta és főzte-sütte:
Budapest, 2004-09-26
A pörkölt az egyik legkedveltebb ételünk. Tarhonyával,
nokedlivel, avagy akár csőtésztával, krumplival. Ám honnan ered a neve, mert ahogy
mi ma már készítjük, lábasban, serpenyőben annak bizony már nem sok köze lehet
az eredetihez, hiszen a bográcsaink sem olyanok már, mint eredetileg. Mert
eredetileg a bográcsaink – illetve a sütő főző edényeink alja – egyaránt
domború volt, ahogy a ma divatos kínai eredetű WOK.

A disznóhús – comb – fel lett darabolva, tokányszerűen –
vékony csíkokra – majd pácba került szegény, méghozzá egy kis vörösborecettel.
A színre lépése előtt 24 órát didergett a hűtőben. Pácolódott.

Egy vezércsellel a pörkölt előtt ugyanabból a húsból (disznócomb ) szelt majd kiklopfolt szelet hússal (ugyanabban a pácban
érlelődött) indítottunk a képen látható
tárcsasütőben.
Amint a képen jól látható, a „gáz a gázon” ( azaz gáz a négyzeten) technikát alkalmaztuk. A tárcsasütő
ugyanis a szabadba való, ám most éppen így jött ki a lépés. (
Ezt akár lépcsőházban is elő lehet vezetni, ha nem laknak ideges lakók a
házban. Ám ilyen lépcsőházat nem ismerünk.)
A szelet hússal kezdtünk, ugyanis ezzel egyben kipróbáltuk a
folyamatos sütés-főzés technikáját. A
szelet hús már majdnem készen volt, amikor beletettük
a pörkölthúst is a sütőtárcsába. (Ezt akár a végtelenségig is folytathattuk
volna.)

Íme. A szelet húsok már el is készültek. Amint az jól
látható, a húst be lehet tolni a rotyogó lébe, illetve ki lehet húzni onnan és pirítani lehet a tárcsa palástján. Ezt sem
fazékban, sem borácsban nem lehet lejátszani. Ugye?

Indul a játék a pörkölttel. Ki lehet húzni a tárcsasütő
szélére, hogy pörkölődjön, majd vissza is lehet húzni a lébe.

És íme, a Pörkölő,
aki fiainak és Élete Párjának mutatja
az ősi sütő-főző technológiát. Melynek a lényege a sütő-főző edény –esetünkben
a sütőtárcsa alakja és anyaga. ( Erre a lehetőségre a mezőgazdaságban életvitelszerűen tartózkodók
bukkantak rá. )

A tárcsasütő ugyanúgy működik, mint a ma divatossá vált wok, csak eredetileg ezeket a tárcsákat a mezőgazdasági
gépgyárak készítik és nem a kínaiak. A széle felé vékonyodó tárcsa szénacélból
készült. A sütő-főző edény alakjából fakadóan a folyadék ( a
zsiradék és a víz) a tárcsa mélypontjára folyik, ahol alulról kapja a hőt. Mi
jelen esetben ezt gázzal közöltük a tárcsával, hiszen a konyha közepén azért
csak nem akartunk tüzet rakni. Meg
jobbnak láttuk azt is, ha az elszívó alá helyezzük a tárcsasütőt. Mert
mégiscsak mi lakunk ebben a lakásban.

Itt most éppen „odapörkölünk” egy kicsit a húsnak.

Itt meg jól visszahúzzuk a forró lébe.

Megint pörkölünk egyet.

Itt már elfőztük alóla a lét, azaz a vizet, csak a saját zsírjában na meg a pácban lévő olajban rotyog.

Itt újra kihúztuk a húst a saját zsírjából és olajból, hogy
ne legyen túl zsíros. Na ezt csinálja utánunk valaki
fazékban. J
Az evésben már nem volt semmi extra. Ezt ugyanúgy csináltuk, mint más alkalommal. Beraktuk a fejünkbe, a
szánkon keresztül. Rágtuk egy kicsit, majd lenyeltük.
Itt a vége. Ha valaki nem hiszi, járjon utána.