(c)
Láttam
maszatos kis emberkéket …
Debrecen, 1975
D7-C-A7sus4-G
D7-C-A7sus4-G
D-Ddim7-D-Ddim7
G-C-D-Ddim7-D-Ddim7-G
¯G ¯D7
Sápadt a reggel
és szétterül a köd,
¯D7 ¯C
¯A7sus4 ¯G
Tán esett az
éjjel keveset,
¯G
A tiszta fény a
ködön lassan
¯D7
idelebben,
¯C A7sus4 ¯G
Halk mesét dúdol
a szél
¯D ¯G
Bókoltak a fák,
hosszú volt az árnyék,
¯D ¯G
Csak a tölgyek
nem hajoltak sosem,
¯D ¯C ¯G
Így a tölgyek
egyszer derékba törtek,
¯D ¯G
De magvaikat
szétszórta a szél,
¯D ¯G
De magvaikat
hordja a szél
D7-C-A7sus4-G
D7-C-A7sus4-G
D-Ddim7-D-Ddim7
G-C-D-Ddim7-D-Ddim7-G
Pécs, 1972
¯Am ¯D
A halvány Hold az égről elment,
¯Am ¯D
Kedvesének az Éjjel üzent:
¯Am ¯Em ¯Am
Elhagylak, elhagylak kedvesem.
¯Am ¯D
Halovány volt még a zord Éj
¯Am ¯D
Könnyes szemmel vitte hírét,
¯Am ¯Em ¯Am
A Napnak ki beleremegett.
¯Am ¯D
A halvány Hold az égről elment,
¯Am ¯D
Kedvesének az Éjjel üzent:
¯Am ¯Em ¯Am
Elhagylak, elhagylak kedvesem.
¯Am ¯D
Halovány volt még a zord Éj
¯Am ¯D
Könnyes szemmel vitte hírét,
¯Am ¯Em
¯Am
A Napnak ki beleremegett
A városon átsuhan …
Debrecen 1973
¯D ¯G ¯D
A városon átsuhan
egy könnyű szél,
¯D ¯A ¯D
Gyorsan jár hozzád száll, mert bennem él.
¯D ¯G ¯D
Gyorsan jár hozzád száll és átölel,
¯D ¯A
¯D
Majd kedvesen egy
csókot, rád lehel.
¯D ¯G
¯D
Ha szereted
nagyon, szeressed,
¯D ¯A ¯D
Ha nem találod,
akkor se keressed.
¯D ¯G
¯D
Megsúgta nékem,
hogy kit szeret,
¯D ¯A ¯D
Rólad fest nékem, álomképeket.
Pécs 1971
¯Dm ¯C ¯Dm
Álom, egy álom
öleli agyam.
¯Dm ¯C ¯Dm
Kavarog a fény és
eláll a szavam
¯B
Várj még és
szoríts, szoríts
¯Dm
Hogy fájjon,
magadhoz,
¯C ¯Dm
Remegve érek kócos
hajadhoz.
¯Dm ¯C ¯Dm
Látod, látod a
csend, itt kuporog.
¯Dm ¯C
¯Dm
Csak a vágy és a
tűz mocorog.
¯B ¯Dm
A fény ránk
köszön, és a szél zúgja dalát,
¯C ¯Dm
Hallod ugye
hallod, szívem moraját.
¯B ¯Dm
A fény ránk
köszön, és a szél zúgja dalát,
¯C ¯Dm
Hallod ugye
hallod, szívem moraját.
¯Dm ¯C ¯Dm
Most is hallod
csendes lépteid,
¯Dm ¯C ¯Dm
Színezi az álom
képeit,
¯B ¯Dm
Az Árny ránk
köszön, és a szél zúgja dalát,
¯C ¯Dm
Hallod ugye
hallod szívem moraját.
¯B ¯Dm
Ne szólj csak nézz, nézd a szemem,
¯B ¯Dm
Benne a csend
könnyeit és a fejem,
¯C ¯Dm
Válladra hadd teszem.
Budapest, 1985
¯Am ¯G ¯Am
Anyám, ha tudnád,
mit én nem tudok.
¯Am ¯G ¯Am
Anyám, ha
láthatnád én hová jutok!
¯G ¯Am
Az út akárhová
vezet,
¯Am ¯G ¯Am
Vezessen bárhová
is, én veled megyek
¯Am ¯G ¯Am
Szívemben
hordalak, ahogy te is azt tetted.
¯G ¯Am
Gyermeked, ha
tudtad el is feledted.
¯Am ¯G ¯Am
De a szívdobbanás
alatt, volt egy zörej.
¯Am ¯G
¯Am
Most ne is
felelj.
¯Am ¯G ¯Am ¯G ¯Am
Forrásom bővizű
és egyre apadó.
¯Am ¯G ¯Am
Gyöngyöket
görgető és elhalványuló.
¯Am ¯G ¯Am
Gyöngyöket
görgető és uszadéktól dús.
¯Am ¯G ¯Am
Fel nem foghatja
a lüktető hús.
¯G ¯Am
Rossz tréfám most
is van csak egy:
¯Am ¯G ¯Am
Gyermek lehet
akárhány, de anya csak egy
Budapest, 1985
¯Am ¯G
¯Am
Anyám hová mész ott az úton?
¯Am ¯G ¯Am
Ezüst hajadnak nem jó a dér.
¯Am ¯G ¯Am
Míg gesztenyebarnán dacolva álltad,
¯Am
Dacodat elszívta,
¯Am ¯G ¯Am
Én és mindaz mit égőn szerettél,
¯Am ¯G
¯Am
Én is mindaz mit meg is tettél,
¯Am ¯Em ¯Am ¯Em ¯Am ¯Em ¯Am ¯Em ¯Am
Mert az
ember annyit ér, amit elér.
¯Am ¯Em ¯Am ¯Em ¯Am ¯Em ¯Am ¯Em ¯Am
Hisz az
ember annyit tesz, amit megtesz.
¯Am¯G ¯Am
Hát hová is mehetnél miféle úton,
¯Am G ¯Am
Ha nem a sugaras fénylő úton,
¯G ¯Am
Mi utánunk visz.
¯Am ¯G ¯Am
Hisz sasok fészkükről messze szállnak,
¯Am
¯G ¯A ¯G ¯Am
Messzire jutnak, messzire járnak, nem, láthatod.
¯Am ¯G
¯Am
¯Am ¯G ¯Am
Nem láthatja őket senki, utol nem éri őket semmi,
¯G ¯Am ¯G ¯Am ¯Em ¯Am
¯Em ¯Am
Csupán csak egy, a bánat a bánat a bánat.
¯Am ¯G
¯Am
A bánat a sajgás, mi apadhatatlan,
¯Am ¯G
¯Am
¯Em ¯Am
A bánat a sajgás mi apadhatatlan utánuk megy.
¯Am ¯G
¯Am
De itt vagyunk, íme újra a fészken,
¯Am ¯G ¯Am ¯Em¯Am¯Em ¯Am ¯Em ¯Am
Szilajul vidáman
vitéz merészen, ragyoghat szem,
¯Em¯Am¯Em ¯Am ¯Em¯Am¯Em ¯Am
ragyoghat
szem, ragyoghat szem.
Debrecen 1973
¯G ¯C ¯D ¯G
Bíborszírmú szép virágok megszerettetek.
¯G ¯C ¯D ¯G
Nem tudtátok,
szerelmem nem lehet tietek.
¯G ¯C ¯D ¯G
Kedves szemmel,
könnyes szívvel jártam köztetek
¯G ¯B ¯D ¯G
Vágytam,
ragyogjon rám, csillagszemetek.
¯G ¯C ¯D ¯G
Bíborszírmú szép virágok isten veletek,
¯G ¯C ¯D ¯G
Nem tudtátok
pillantásom, nem lehet tietek.
¯G ¯C ¯D ¯G
Kedves szemmel könnyes szívvel jártam köztetek
¯G ¯B ¯D ¯G
Vágytam,
ragyogjon rám, csillagszemetek.
¯G ¯C ¯D ¯G
Bíborszírmú szép virágok isten veletek,
¯G ¯C ¯D ¯G
Nem tudtátok
szerelmem, nem lehet tietek.
¯G ¯C ¯D ¯G
Kedves szemmel könnyes szívvel jártam köztetek
¯G ¯C ¯D ¯G
De lehetek-e mást
szeretve újból köztetek?
Debrecen 1974
¯Am
Bús földemen széttekinték,
¯Am ¯G ¯Am
Sok ember
ugyanúgy gyűri terhét,
¯G ¯Am
Fáj a szívem, fáj
a szívem
¯G ¯Em ¯Am
Ugyan úgy, mint
rég.
¯Am
Amerre én itt
elmentem,
¯G ¯Am
Fájt a szívem
sírt a lelkem,
¯G ¯Am
Fakó minden, fakó
minden,
¯G ¯Em ¯Am
Ugyanúgy, mint
rég.
¯Am
Tán hiába tennénk
bármit,
¯G ¯Am
Hiába tennénk
bármit,
¯Dm ¯Am
Kicsik vagyunk,
és gyengék vagyunk,
¯G ¯Am
Ugyanúgy, mint
rég.
¯Am
De a fiam tudja a
fiam tudja,
¯G ¯Am
Mi lesz majd
élete útja,
¯G ¯Am
Unokám is majd
megtudja,
¯Am ¯Am
Ugyanúgy, mint
én.
avagy egy katonaének
Debrecen 1974
¯Dm ¯C ¯Dm ¯C ¯Dm
¯C ¯Dm
Csendes a határ
¯Dm ¯B ¯Dm ¯B ¯Dm
Az átkozott szél hozta el, lépteik zaját
¯C
¯Dm ¯C ¯Dm
Ráncos földünk
elárulta lábaik nyomát.
¯Dm ¯B ¯Dm ¯B ¯Dm
Az átkozott szél hozta el, lépteik zaját
¯C
¯Dm ¯C ¯Dm
Ráncos földünk
elárulta lábaik nyomát.
¯C
¯Dm ¯C ¯Dm
Jöttek hozzánk
védtelen, bús magyar fiúk.
¯C ¯Dm ¯C ¯Dm
Űzte őket a
félelem, s mert nem volt más kiút
¯B ¯Dm ¯C ¯Dm
A hegyen túlról
egy vad vidékről, eljöttek közénk
¯C ¯Dm ¯B ¯Dm
A hegyen túlról
egy vad vidékről, véreik közé.
¯C ¯Dm ¯B ¯Dm
Parancsra tettem
visszaűztem társaimmal én!
¯C ¯Dm
¯B ¯Dm
Parancsra tettem
visszaűztem társaimmal én!
¯Dm ¯C ¯Dm
De ki mondja meg, ki mondja meg,
¯C ¯Dm
ki mondja meg, hogy miért?
¯Dm ¯C ¯Dm
De ki mondja meg, ki mondja meg,
¯C ¯Dm
ki mondja meg, hogy miért?
¯C ¯Dm
Csendes a határ
¯Dm ¯C ¯Dm ¯C ¯Dm
El ne hagyd a mosolyod …
Cat Stevans
– Tilk
Budapest 2005.06.05
A tömegben, ha utad járod
körülleng egy magány-álom
Átnézel mindazon,
mi kívül rekedt
Nem láthatod merre
járnak,
nem láthatod mire vágynak,
akik körülvesznek,
a jóemberek.
Refrén:
Bár nyithatnám ki
lelked ablakát,
hogy becsillanhasson a fény
Felragyogna szíved vágya,
lehullana a magány járma,
kiáradhatna a Szeretet s Remény.
Miért hiszed, hogy különb lennél
a csövestől ki fül nélküli
kukás szatyrát hóna
alatt tarja s szorong,
Pontosan úgy nem lát téged,
ahogy te őt sem érzékled,
az ő lelke is
magányosan bolyong.
Refr.
Nézd az autós öltönyt,
amint a forgatagban,
az infarktus felé kering
Hajnalban egy emeleti
ablak özvegyasszonya
teherautó visszapillantókra tekint.
Refr.
Lásd a gyermeket ím,
korábbi önmagad,
még az idegenre is, mosolyog,
De bármivé is tett az élet el
ne hagyjad a reményed,
lelked szépségét, a mosolyod.
Debrecen, 1973
¯D ¯C
Elhagynád-e
bús hazádat?
¯Dm ¯C
¯Dm
Kérdezte a szél.
¯C ¯Dm
A sok kába
odakintről
¯C ¯Dm
csodaként beszél.
¯Dm ¯C
Egyharmada nDmzetednek,
¯C ¯Dm
Idegenben él.
¯C ¯Dm
Elhagynád-e bús
hazádat?
¯C ¯Dm
Kérdezte a szél.
¯Dm ¯C
Fáj a szívem ne mondj ilyet,
¯Dm – C - Dm
Felel a fiú
¯C ¯Dm
Sokfelé jársz épp
te beszélsz
¯C ¯Dm
Ó be szomorú.
¯C ¯Dm
Egyharmada
nemzetemnek,
¯C ¯Dm
Idegenben él,
¯C ¯Dm
Fáj a szívem, de
értük fáj,
¯C ¯Dm
S lelkük velem
él.
Somogyhárságy, 1973
¯Am
Eljöttem
megnézni, dús kertem romjait
¯Am ¯G ¯Am
Könnyeim
fátylával díszíteni.
¯Am
Gondoltam
fehérszegfű álmaim háza
¯Am ¯G ¯Am
Szívem árnyékában
csendesen rí.
¯Am
Könnyeim peregtek
szememből szívembe,
¯Am ¯G ¯Am
Szemednek sugarán
kék felhő ült,
¯G ¯Am
Gondoltam lázálom
bévájtam kezembe,
¯Am ¯G ¯Am
De körmeim élére
vércseppem hűlt.
¯Am ¯G ¯Am
Ó kedves azt
hittem, nyílik még a virág.
¯Am ¯G ¯Am
De felverte dús
kertem, garázda gyom.
¯G ¯Am
Ó kedves azt
hittem, őrzöd még szívedben,
¯Am ¯G ¯Am
Lelkünkben melengett, bús virágom.
¯Am
Erdőben, mezőben
jártomban könnyemtől,
¯Am ¯G ¯Am
Harmatos zöld
füvön, megölöm én
¯G ¯Am
Pillangó kósza
szél, riadt kis álmaim,
¯Am ¯G ¯Am
Őrjöngve mert,
nem lettél enyém.
¯Am
Erdőben, mezőben
jártomban könnyemtől,
¯Am ¯G ¯Am
Harmatos zöld
füvön, megölöm én
¯G
¯Am
Patakcsörgésű
gyöngy emlékeim
¯Am ¯G
¯Am
Zokogva, mert nem
lettél enyém.
Debrecen 1975
¯Am ¯E
¯Am
Ezer szállal
láncolsz,
¯Am ¯E ¯Am
Sose tépjem szét.
¯Am ¯E ¯Am
Mi közöm a
világhoz?
¯Am ¯E ¯Am
Szemed mélyén ég.
¯Am ¯Dm ¯Am
De az emberek
hajába,
¯E
¯Am
Őszt font be a
gond.
¯Dm ¯Am
Ne altass el,
hisz látod,
¯Am ¯E
¯Am
Hogy sárgul el a
lomb.
|
Cat Stevens - Hajnalban Mártámnak Hajnal van ébred már a természet Rigófütty harsan éled a fény Ablaknál állsz már, teát csináltál Illatán érzem elmúlt az éj. Hogy tudnám hálám leróni néked Te vagy a hajnal, a dél és az éj Ámultan érzem, mint éli át lényem Szeretetnek igézetét Őszre jár csendben, ág alig reccsen Nyaraink hamvát hordja a szél És lám minden reggel, amint a Nap kel Rigófütty jelzi ígéretét Hajnal van ébred már a természet Rigófütty harsan éled a fény Ablaknál állsz már, teát csináltál Illatán érzem elmúlt az éj. |
Morning has Broken Morning has broken, like
the first morning Sweet the rain's
new fall, sunlit from heaven Mine is the sunlight, mine is the morning Morning has broken,
like the first morning |
|
Holdárnyék, durva fordítás |
Holdárnyék |
Cat Stevens: Moonshadow
|
|
Refr: Holdárnyék követ, holdárnyék, holdárnyék,
holdárnyék… Urgálok és reménykedek a holdárnyékban,
holdárnyékban, holdárnyékban. Ha valaha kezeimet veszteném, munkaerőmet veszteném,
földönfutóvá lennék, Ha valaha elveszteném kezeimet, Ó ha….
már nem kellene többé dolgoznom… Ha valaha szemem fényét veszteném, világtalanná válnék, Igen Ha
valaha szemem fényét veszteném Ó ha…Nem kellene sírnom többé. Refr. És ha valaha elveszíteném lábaimat, nem fogok már siránkozni,
koldulni. Igen ha valaha elveszíteném lábaimat, Ó
ha…. Nem kellene járnom többé. És ha valaha elveszíteném számat, az összes fogamat, elől hátul, Igen, ha valaha elveszíteném számat, Ó ha…Nem
kellene beszélnem többé… Gitár Sok időbe tellett megtalálnod engem? Kérdem a hűséges fényt. És sok időbe tellett megtalálnod engem? Maradsz éjjelre? Refr. Nyers fordítás: |
Refr: A Holdárnyék hűséggel követ, bárhová, elmegy veled. Reménnyel
ugrálok míg elhiszem, láthatom és ez remek. Ha valaha
talajt vesztenék, földönfutóvá lennék, ha munkához sem juthatnék, Ha áááá aaa már nem
dolgozhatnék… Ha szemem
fényét veszteném, világtalanná válnék, Többé már nem, láthatnék, Ha …áááá aaa
sírni sem
tudnék… Refr. Ha többé
már nem járhatnék, koldusként jajgatnék, ám koldulni sem járhatnék, Ha … áááa aaa
Nem koldulhatnék … Ha fogaim
kihullnának, Nem
csikoroghatnának, Ajkaim
bénulnának Ha … ááá aaa A szavak
elhagynának Gitár Vajon
miként talált rám? A hűséges tiszta fény? Velem
maradsz, úgy érzem? Míg csak tart az éj! Refr. |
Oh, I'm bein' followed
by a moonshadow, moonshadow, moonshadow And if I ever lose my hands,
lose my plough, lose my land, Oh
if I ever lose my hands,
Oh if.... I won't have to work
no more. And if I ever lose my eyes,
if my colours
all run dry, And if I ever lose my legs,
I won't moan, and I won't beg,
And if I ever lose my mouth,
all my teeth, north and south, Gitár Did it take long to find
me? I asked the faithful light. stay the night? Refr. |
Debrecen 1973
¯Dm ¯C
Jégfodrú szeles utakon
¯Dm ¯C
A fény felé kábultan ha mész,
¯Dm ¯C
Halott szerelmek
ködképe
¯Dm ¯C
¯Dm
az ismert helyekről agyadba belenéz.
¯Dm ¯C
Csak látni, látni
akarod.
¯Dm ¯C
Azt a lányt, aki
kedves volt neked.
¯Dm ¯C ¯Dm
Csak egy mosoly,
és szétoszlik a köd.
¯C ¯Dm
Már nem őt
szereted.
¯Dm ¯C ¯Dm ¯C
Lalallalala Lalallalala Lalallalala La
¯C ¯Dm ¯C ¯C
Lalallalala Lalallalala La Lalala
¯Dm ¯C
Jégfodrú szeles utakon
¯Dm ¯C
A fény felé kábultan ha mész
¯Dm ¯C ¯Dm
Halott szerelmek
emléke kísér.
¯Dm ¯C ¯Dm
Halott szerelmek emléke kísért.
¯Dm ¯C ¯Dm ¯C
Lalallalala Lalallalala Lalallalala La
¯C ¯Dm ¯C ¯C
Lalallalala Lalallalala La Lalala
Pécs, 1971
¯E-E-E-E
¯E
¯D ¯E
Kedvesem el ne hidd, mit rólam mondanak
¯E
¯D ¯E
Lelkem kék vizében én gondolán hordalak,
¯E ¯D ¯E
El ne hidd a sok mesét, mit rólam mesélnek!
¯E
¯D ¯E
Higgyél inkább szemem égő barna, forró színének
¯D ¯E
¯D ¯E ¯D ¯E
Nézzél rám, nézzél rám, szelíden bújj hozzám,
¯D ¯E
¯D ¯E ¯D ¯E
Nézzél rám, nézzél rám, szelíden bújj hozzám.
¯E ¯D ¯E
Kedvesem el ne hidd, mit rólam mondanak
¯E
¯D ¯E
Lelkem kék vizében én gondolán hordalak,
¯E ¯D ¯E
El ne hidd a sok mesét, mit rólam mesélnek!
¯E
¯D ¯E
Higgyél inkább szemem égő barna, forró színének
Debrecen 1974
¯C ¯F ¯C ¯G
Sápadt fakó
szürke fénnyel, búcsúzik a nap,
¯C ¯F ¯C
¯G ¯C
Bolond szobám
befogadja barátaimat.
¯C ¯F ¯C ¯G
Lenn az utcán
szivárog a szombati tömeg.
¯C ¯F ¯G ¯C
Kérdés lóg a
levegőben: Na mi lesz öreg?
¯C ¯F ¯C ¯G
Így a csapat útra
kél a foltok felé,
¯C ¯F ¯C ¯G ¯C
Elvegyül a
kocsmazajban, a testvérek közé.
¯C ¯F ¯C ¯G
Jöjj velünk és
énekeld, hosszú a nap.
¯C ¯F ¯C
¯G ¯C
A munka porát
leöblítjük, pár óra alatt.
¯C ¯F ¯C ¯G
Jó emberek
révedeznek, poharak fölött,
¯C ¯F ¯C ¯G ¯C
Folklór zúg a
füstös légben, a víg falak között.
Jöjj velünk és
énekeld, hosszú a nap.
¯C ¯F ¯C ¯G ¯C
A munka porát
leöblítjük, pár óra alatt.
Jöjj velünk és
énekeld, hosszú a nap.
¯C ¯F ¯C
¯G ¯C
A munka porát
leöblítjük, pár óra alatt.
Debrecen, 1974
¯D
¯G ¯D ¯A
Láttam maszatos kis emberkéket, kocsma előtt sírva,
¯A ¯D ¯G ¯D ¯ A
Láttam elhízott kis emberkéket odalenn a parkban,
¯A ¯D ¯G ¯D ¯A
Én most nem tudom, nem tudom, hogy mi a jó, hogy mi a jó
¯A ¯D ¯G ¯D ¯A ¯D
Én most nem tudom, nem tudom, nem tudom, hogy ki a jó.
¯D
¯G ¯D ¯A
Láttam verejtékes embereket ott a kohónál,
¯A ¯D ¯G ¯D ¯A
Láttam elegáns embereket ott a volánnál,
¯A ¯D ¯G
¯D ¯A
Én most nem tudom, nem tudom hogy mi a jó, hogy mi a jó
¯A ¯D ¯G ¯D ¯A ¯D
Én most nem tudom, nem tudom, nem tudom, hogy ki a jó.
¯D ¯G ¯D ¯A
De azt tudom, ki kocsma előtt csendben sírdogál,
¯A ¯D ¯G ¯D ¯A
Ő nem sétál a papával, ki ott benn iddogál,
¯A ¯D ¯G ¯D ¯A
Azt is tudom, ki ott gürcöl a morgó kohónál,
¯A ¯D ¯G ¯D ¯A ¯D
Ő nem kocsival, nem kocsival, hanem gyalog jár.
Debrecen 1973
¯D ¯G ¯D
Kötél, karó forró ólom tornyosulnak,
¯D ¯G ¯D
Setét felhők
kavarognak, komorulnak,
¯G ¯D ¯G ¯D ¯A ¯D
Júdás-kenyér
társainak vacsorája,
¯G ¯A ¯G ¯A ¯G
Maga feszül, maga
izzad, a hibája a hibája
¯D ¯G ¯D
Az úton látni
meggörnyedve keresztjével,
¯D ¯G ¯D
zilált hajjal,
révedt szemmel gyermekével,
¯G ¯D ¯G ¯D ¯A ¯D
pusztítják, mert
vére olyan mint a szikra,
¯G ¯A ¯G
¯A ¯G
Tűzzel dobbant,
tüzet lobbant hamvainkra, hamvainkra.
¯G ¯D
Jaj, jaj neki, a
kötél nyakában
¯G ¯D
Jaj, jaj neki, a
kötél nyakában
¯D ¯A ¯D
De sírján virágok
nyílnak,
¯A
¯D
Sírján virágok
nyílnak
¯A ¯D ¯A ¯D
Sírján virágok
nyílnak, virágok nyílnak.
¯G ¯D ¯A ¯D
Á-á á á á
¯G ¯D ¯A ¯D
Á-á á á á
Debrecen 1973
¯Am ¯C ¯E ¯Am
Hadúr, figyeld a
lenyugvó napot,
¯Dm ¯Am ¯E
¯Am
Gúnyos szája
vigyorog ide a vögybe,
¯Am ¯C
¯E ¯Am
Százhuszonöt éve
mást láthatott,
¯Dm ¯Am
¯E
¯Am
Mégsem fordul
tőlünk ezért félre
¯Am ¯C ¯E ¯Am
Egy költő
hangjait kergeti a szél,
¯Dm ¯Am ¯E ¯Am
Hallod milyen
halk, kósza, hideg,
¯E ¯Am ¯E ¯Am
Égő lelkét az
utcán nem leled,
¯Am ¯C
¯E ¯Am
Hidegek a szemek,
hidegek a szívek
¯Am ¯E ¯Am
Nézd, hadúr, én
nem kérek tőled semmi mást,
¯Am ¯E ¯Am
Vidd el tőlem
lobogós lázas álmaim,
¯Am ¯E ¯Am
Úgy tanítják
nékem, álmok nincsenek,
¯Am ¯E ¯Am
A por itt a
földön mindent betemet
¯Am ¯E ¯Am
A por itt a
földön mindent betemet
¯Am ¯C ¯E ¯Am
Hadúr, figyeld a
lenyugvó napot,
¯Dm ¯Am ¯E
¯Am
Gúnyos szája
vigyorog ide a vögybe,
¯Am ¯C
¯E ¯Am
Százhuszonöt éve
mást láthatott,
¯Dm ¯Am
¯E
¯Am
Mégsem fordul
tőlünk ezért félre
¯Am ¯C ¯E ¯Am
Egy költő
hangjait kergeti a szél,
¯Dm ¯Am ¯E ¯Am
Hallod milyen
halk, kósza, hideg,
¯E ¯Am ¯E ¯Am
Égő lelkét az
utcán nem leled,
¯Am ¯C
¯E ¯Am
Hidegek a szemek,
hidegek a szívek
Debrecen 1973
¯Am
Miért barna a
föld
¯G
Megfestette a vér
¯Am ¯G
Hullajtsunk rá
könnyet
¯Am ¯Em ¯Am
Az elesettekért.
¯Am
Miért barna a
föld
¯G
Megfestette a vér
¯Am ¯G
Hullajtsunk rá
könnyet
¯Am ¯Em ¯Am
Az elesettekért.
¯Am
A halálba menők
tekintetétől,
¯G
Mondd el, miért
remegsz?
¯Am ¯G
Cinkos vagy te
is, de főleg gyáva,
¯G ¯Am
Mert ezt engeded.
¯Am
Ha majd a csövek
neked szegülnek,
¯G
Tudnád, jól
tudom,
¯Am ¯G
De késő a csók
már a halottnak
¯Am ¯G
¯Am
S ez nem jó
alkalom.
¯Am
Miért barna a
föld
¯G
Megfestette a vér
¯Am ¯G
Hullajtsunk rá
könnyet
¯Am¯G ¯Am
Az elesettekért.
Pécs 1971
¯Am ¯C ¯G ¯Am
¯Am ¯C ¯G ¯Am
¯Am ¯G ¯Am - C - G - Am
Mosollyal járt, virággal kezében,
¯Am ¯G ¯Am - C - G - Am
Gondolatok voltak a fejében,
¯Am ¯E
Hosszú haját lengette a szél,
¯E
¯Am - C - G - Am
Gondolta hogy talán így meg él.
¯Am ¯G ¯Am - C - G - Am
Lehervadt arcáról a mosoly,
¯Am ¯G ¯Am - C - G - Am
A gondolat az is már csak volt,
¯Am ¯E
Kérdezte hogy honnan ez a baj,
¯E
¯Am - C - G - Am
Hogy mindig az van amit más akar.
¯Am ¯G ¯Am - C - G - Am
Kérdezte a zúgó habokat,
¯Am ¯G ¯Am - C - G - Am
Számolta a sivár napokat,
¯Am ¯E
Kérdezte hogy honnan ez a baj,
¯E
¯Am - C - G - Am
Hogy mindig az van, amit más akar.
¯Am ¯C ¯G ¯Am
¯Am ¯C ¯G ¯Am
Debrecen 1974
¯Gm
Oly szokatlan
nékem,
¯Gm
Oly szokatlan
nékem,
¯Cm ¯D
Oly szokatlan
nékem,
¯D ¯Gm
Most a csönd.
¯Gm
Kísérnek az
árnyak,
¯Gm
Bús agyamban járnak,
¯Cm ¯D
Lepleik redője,
¯Gm ¯Cm
Vágyak lepedője.
¯Gm ¯Cm
Mondd, miért van
így?
¯D ¯Gm
Ó mondd, miért
van így?
¯Gm
Oly szokatlan
nékem,
¯Gm
Árván magam
élnem.
¯Cm ¯Gm
Lidérces álmok
közt,
¯Gm ¯Cm
¯Gm
A hajnalt
remélnem.
¯Gm ¯Cm ¯Gm ¯Cm
Kéne már egy
oltár,
¯Gm ¯Cm
¯Gm
¯Cm
Hol imát
mormoljak,
¯Cm ¯D
Kedvesem
jöttéért,
¯Gm ¯Cm
¯Gm
Híven leboruljak.
¯Gm ¯Cm
Mondd, miért van
így?
¯D ¯Gm
Ó mondd, mért van
így?
A "Felkelő Nap háza"
amerikai népdal dallamára
1998 Budapest
Volt egy ház, egy ház, a szülői ház
Anyám a kapuban várt,
Apám az udvarból jött felém,
Könny csillogott szemén.
Ez a ház, a Ház, a szülői ház
Ahová visszatért a legény,
Jöttömre várt,
anyám, apám
Mindig meg is érkeztem én.
Volt egy ház, egy ház a szülői ház
Hányszor el is hagyhattam én,
Valahányszor megtértem, boldogan
Léphettem át küszöbén.
Nem volt maradásom, várt reám
Az itthon, hol él a család.
Sajgott a lelkem az otthonért,
Ahol él, anyám s apám.
Anyámat, apámat szívük vitte el,
Ma Húgom áll a ház küszöbén,
Szívünk sajog, bánat az öröm,
Csak mi érezhetjük, ő meg én.
A ház csak áll, csak áll komoran,
Szívünk, lelkünk sajog,
Jól tudom, felfogni még sincs erőm,
Nem csak ő, én is árva vagyok.
Ha nem lenne itthon, itthon a család
Már élni sem lenne erőm,
Útra kelnék végleg, a szülők után,
Hazatérni mindig jut idő.
Debrecen 1974
¯Am ¯G ¯Am
Mocsártűzben égő,
néma szellemek,
¯Am ¯G ¯Am
Fásült füsttel
küzdő fáradt emberek.
¯Am ¯G ¯Am
Miért nézzük, mi
honnan jön?
¯Am ¯G ¯Am
Csak kín lesz
életünk
¯Am ¯G ¯Am
Ne kérdd nevem, hisz végül,
¯Dm ¯Em
¯Am
Mind elmegyünk.
¯Am ¯G ¯Am
Mocsártűzben égő,
néma szellemek,
¯Am ¯G ¯Am
Fásült füsttel
küzdő fáradt emberek.
¯Am ¯G ¯Am
Miért nézzük, ki
honnan jön?
¯Am ¯G ¯Am
Csak kín lesz
életünk
¯Am ¯G ¯Am
Ne kérdd nevem, hisz végül,
¯Dm ¯Em
¯Am
Mind elmegyünk.
Pécs 1971
¯Em ¯D ¯Em
Amint az úton,
tovamész
¯Em ¯D ¯G
A zsebedben nem
csörög a pénz,
¯D ¯G
Várod a kocsikat,
alázod magadat
¯D ¯Em
A szélben lobog
hajad.
¯D ¯Em
Apró malacszemek,
¯D
¯G
A Renault volán megett,
¯D
Intesz, de nem
áll,
¯G
Kéred de nem vár
¯D ¯Em
Így csak, a dühöd nyeled.
¯D ¯Em
Azért mert,
hosszú hajad,
¯Am ¯D ¯G
Nem segítik az utadat.
¯D
Hisz övék a kocsi
s pénz,
¯Em
Fiam te csak
remélsz,
¯Em ¯D ¯Em
Hogy eljutsz
valahová.
¯D
Hisz övék a kocsi
s pénz,
¯Em
Fiam te csak
remélsz,
¯Em ¯D ¯Em
Hogy eljutsz
valahová.
Am
Ó, a sufni a sufni a
sufni,
C E
Nem élvez előnyt,
E
a sufnit bontják mindig,
E
Am
legelőbb.
Am
A sufni a sufni a
sufni,
C E
Titkokat is rejt,
E
A sufni a sufni a
sufni,
E
Am
míg áll, nem felejt.
Am Dm Am
Még jó lesz valamire,
E Am
Így szólt nagyapám,
Dm Am
és őrizgette lomjait,
E Am
hajdanán.
Am Dm Am
Még jó lesz valamire,
E Am
Mondta az apám,
Dm Am
és rakosgatta lomjait,
E Am
nemrég, talán ...
Am
Szorul a torok és éget
a könny,
Am E
Ha erre gondolok,
E
ahogy a sufniban én is,
Dm
Am
itt lomolok.
Am Dm Am
Még jó lesz valamire...
Am E Am,
Tán jó lesz valamikor ...
Am Dm Am
Talán jobb sorsra
ébredünk,
Am E Am
csak nem tudom mikor.
Am Dm Am
Még jó lesz valamire...
Am E Am,
Tán jó lesz valamikor ...
Am Dm Am
Talán jobb sorsra
ébredünk,
Am E Am
csak nem tudom hogy hol.
Budapest, 1987-2000
Am – F – G – Am
Am – F – G – Am
Dm – Am – Dm – Am
Dm –E - Am
¯Am ¯F ¯G ¯Am
Szent
¯Am ¯F ¯G ¯Am
Szent
¯Dm ¯Am ¯Dm ¯Am
Nyugvás sohasem lehetett béred,
¯Am ¯Dm ¯E ¯Am
Mert él, él e nép.
Tatár testvérünk alkotta hordák
Felégették dús javaink
Kunok, jászok, besnyők, szászok
Töltötték fel dúlt soraink.
Török testvérünk vezette hadnép,
Szétvetette határaink,
Három részre szakadt az ország,
Halkan szóltak csak, dalaink.
Német sógorunk jött nagy sietve
Levenni rólunk a török igát,
Töröknek vélte, ki is írtotta,
Falvaink megmaradt, sorát.
Sokat nem várt pótolta nyomban,
Bajorral, szerbbel, szlávval a hiányt
Idegen lelkek így sokasodtak
A magyar lélek felkiált!
Szabadságharc lett sorsunk folyása,
Leverték hadaink Habsburg, porosz
Bocskai, Rákóczi, Kossuth, Kun Béla
Nagy Imrét elvitte az orosz.
Júdásfattyak árulják földünk
Osztják mi miénk, lám e világ
Jöjj
Istennek, istennek, kínáld.
Debrecen 1973
¯E ¯A ¯E
Ott túl a hegyen,
él egy fiú
¯H ¯E ¯H ¯E
Árpád unokája,
ugyan úgy, mint én.
¯E ¯A ¯E
Ott túl a hegyen
él egy leány,
¯H ¯E ¯H ¯E
Árpád unokája,
ugyan úgy, mint én.
¯D ¯G
Szégyen reánk,
¯G ¯D ¯A
Nem ismerjük
egymást
¯E ¯G
Szégyen reánk,
¯D ¯E
Nem ismerjük
egymást.
¯E ¯A ¯E
Fehér csontjai
őseinknek lenn,
¯H
¯E ¯H ¯E
Nyugodnak a
völgyben, ott túl a hegyen.
¯E
¯A ¯E
Virágot
szeretnék, sírjukra ültetni,
¯E ¯H ¯E ¯H ¯E
Sírjukra ültetni,
és együtt gondozni.
¯E ¯A ¯E
Ott túl a hegyen,
él sok fiú
¯H ¯E ¯H ¯E
Árpád unokái,
ugyan úgy, mint mi.
¯E ¯A ¯E
Ott túl a hegyen
él sok leány,
¯H ¯E ¯H ¯E
Árpád unokái,
ugyan úgy, mint mi.
¯D ¯G
Szégyen reánk,
¯G ¯D ¯A
Nem ismerjük
egymást
¯E ¯G
Szégyen reánk,
¯D ¯E
Nem ismerjük
egymást.
Debrecen 1973
¯D
¯G ¯D ¯G ¯D
Úgy szeretnék egy
utat felismerni,
¯G ¯D ¯A ¯D
Széleset,
tisztát, kristály igazat.
¯G ¯D
¯G ¯D
Úgy szeretnék,
akkor nem felelni,
¯G ¯D ¯A ¯D
Ha szavakban
lidérces homály matat.
¯G ¯D ¯A ¯D
Kérdeztem
emlékszem, mióta élek:
¯G ¯D ¯A ¯D
Mit, minek honnan,
hova, miért?
¯G ¯D ¯A ¯D
Falakba botló
lázongó énem,
¯G ¯D ¯A ¯D
Lidérces szavakon
hányódva élt.
¯G ¯D ¯G ¯D
Nem próbáltam
mindent s félek rövid lesz,
¯G ¯D ¯A
¯D
Vagy hosszú lesz
sorvadó kába időm,
¯G ¯D ¯A ¯D
Nem kérdeznék
senkit, nem tagadnék semmit,
¯G ¯D ¯G ¯D
Az egérút
foltozott tenyérnyi kör
¯G ¯D ¯A ¯D
Az egérút
foltozott tenyérnyi kör.
|
A
Tékozló Fiú dala © |
A
csend közelít ©
Szöllősi Tibor szöveg |
|
Már
nincs sok időm, És késő
már a dal A remény
elrepül, Itt nem
lesz diadal. Szikkadt
már a szem, A könny
is szétpereg, Íme egy
sors, Lássátok
emberek. Minden
út véget ér. Mind
ahhoz vezet, Ki adta
s ki vette, Lássátok
emberek. Ám
higgyétek el, Van más
sors, s remény, Úgy igaz
ez, Amint
éltem én. Mert
miként is éltem? Elvettem,
mit lehet, Sohasem
féltem, Mint más
emberek. Szárnyalt
a lelkem, Atyámat
feledtem, Mindig
és mindenkor Új utat
kerestem.. Nem
bánok semmit, A virág
is virít, Soha nem
hajoltam, Mert Ő
akarta így. Budapest,
2003-11-24 |
Már nincs sok időm és elkésett a dal fogytán a remény a csend közelít. égő, száraz szemek könny sem pereg már ennyi volt egy sors lássatok, barátaim végül ki mondja meg ez az út hova visz meddig jutottam és magammal
mit viszek?. szárnyalt a lelkem semmitől nem féltem sokat megkaptam sokat elvettem talán bűnök voltak vagy csak vágyak, .... ki ítél meg engem? ő talán megbocsát
a tölgyek sem hajolnak ennyi volt és kész |